Már a San Cassiano születése is jó példa erre, hiszen egy 1629-ben porig égett színház helyén épült meg, eredetileg a korra jellemző módon a Tron család – évszázadokon át Velence egyik legbefolyásosabb famíliája – magánszínházaként, majd a 19. század elején a San Cassiano bezárását is a sorozatos tűzesetek miatt határozták el a tulajdonosok.


 

A műfaj népszerűségére és Velence dominanciájára jellemző, hogy a San Cassiano megnyitását követő pár évtizeden belül további féltucat operaház nyílt meg a kereskedővárosban – a legismertebb, ma is működő velencei operaház, a La Fenice még nem volt köztük. Ez az operaház már a nevét is a tűznek köszönheti: a társulat korábbi színháza, az 1755-ben megnyílt Teatro San Benedetto – akkor az első számú velencei színház - szűk három évtizedig szórakoztathatta csak a közönséget, mielőtt kiégett volna, így kapta az új színház a nevét a tűzből feltámadó főnixmadárról. Amely aztán – nomen est omen – önbeteljesítő jóslatként működött. A La Fenice először 1836-ben lett tűzvész martaléka, de egyetlen év alatt rendbe hozták és megnyitották.

A La Fenice belülről 1837.

A második tűzvész már a modern korban érte a színházat: a történet olyan tragikusan banális, hogy akár operát is lehetne belőle írni… 1996-ban az elektromos hálózat javításával megbízott alvállalkozó, Enrico Carella egy rokona segítségével gyújtotta fel színházat, hogy megússza a határidő túllépése miatti kötbért, majd meg sem állt Belizéig, ahonnan csak 2007-ben sikerült hazahozni. A csupasz falakig leégett operaházat a 20. század végén már természetesen nem sikerült egy év alatt újjáépíteni. A végül mintegy 90 millió eurós felújítást követő megnyitóra 2003. decemberéig kellett várni – jó ómen, hogy Stravinsky-t ugyan játszottak, de nem a Tűzmadarat – így remélhetőleg további tűzesetekre nem kerül már sor.

 

Teatro La Fenice, Venice

Az olajlámpák jelentette tűzveszélyt sehol nem vették félvállról, a milánói Scala erre a célra fenntartott helységiben egykor sok száz vízzel teli tartály gondoskodott arról, hogy ha szükség van rá, legyen mivel oltani a lángokat.

És persze nem csak Itáliában égtek le színházak: 1856. március 5-én teljesen kiégett a londoni Royal Italian Opera épülete, amelyet épp egy mutatványos-produkciónak adtak bérbe – ez volt a második színház a mai Opera Covent Garden helyén.

1856 - Lángokban a Covent Garden

A kor szellemére és az operaélet erejére jellemző, hogy a szezon már egy hét múlva, másik helyszínen folytatódott – a mai Covent Garden pedig 1858. május 15-én az akkor rendkívül népszerű Giacomo Meyerbeer Hugenották c. operájával megnyitotta kapuit.

 Zsoldos Dávid