A Bajor Gizi Színészmúzeumban pár hétig még látogatható a centenáriumi Simándy József-emlékkiállítás (Háromszázezer magas Cé), melynek megtekintése nem csupán a legendás tenor tisztelői, de még csak nem is kizárólag az opera műfaj elkötelezettjei számára ajánlható.


Merthogy a példás gazdagságú kiállítás olyan dokumentumokat is bemutat, amelyek legalább annyit árulnak el a korról, ha úgy tetszik, a történelemről, mint a példás pályafutású énekesről. Ezek közül most egyet betűhíven ide is másolok, hogy egyrészt kedvet csináljak a múzeumlátogatáshoz, másrészt pedig újabb adattal cáfoljam az opera és az élet között vélelmezett fényévnyi távolság közkeletű csacskaságát.

Simándy személyes népszerűsége, az operakultusz elevensége, harc a burzsoá becenevek ellen és a kötelező éberség elmulasztása – egyetlen dokumentumban. Lássuk hát, hogyan vált fegyelmi üggyé 1953-ban (amúgy alig néhány nappal Sztálin halálát követően) egy rajongói levél megfogalmazása!

„Vezérigazgatói rendelkezés

Tudomásomra jutott, hogy az elmúlt napokban Csorba Lea elvtársnő kezdeményezésére munkaidő alatt folyamatosan megbeszéléseket folytattak a Német műszaki szótár szerkesztőségében dolgozó elvtársnők abban a tekintetben, hogy egyik Kossuth-díjas operaénekesnek levelet írjanak, majd pedig ezt megvalósították olymódon, hogy három különböző formában a levelet meg is fogalmazták és a nődolgozókkal aláíratták. Megállapítható, hogy az elküldött levélből is könnyen következtetni lehet arra – az aláírások hiányossága ellenére is – hogy az Akadémiai Kiadó dolgozóiról van szó. Az aláírók ugyanis nagyrészt a nyugati országokban szokásos burzsoá becézőneveiket írták alá, azonban a levélben vállalatunk pontos címe szerepelt.

Megállapítottam azt is, hogy Balázs Teréz elvtársnő a levél megírásához egy vállalati levélpapírt adott ki, nem gondolván ennek következményeire, az ezen megfogalmazott levél azonban nem került feladásra.

A vállalatvezetőség ismételten felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy a vállalati levélpapírt magánjellegű célokra felhasználni nem szabad s többizben fölhívta a dolgozókat arra, hogy a hivatali érintkezés során a polgári társadalmi rendszerekben szokásos, általában elangolosított keresztneveket ne használják.

Mindezek alapján az egész akció kezdeményezéséért, a vállalati dolgozóknak egy teljesen helytelen kollektív vállalkozásba való bevonása miatt és a munkafegyelem megsértése miatt Csorba Lea elvtársnőt 100,- Ft rendbírsággal büntetem azzal, hogy ez 1953. évi április 2. és május 2. napján két részletben a jóléti alap céljaira befizetendő.

Balázs Teréz elvtársnőt a levélpapír kiadásáért, a kötelező éberség elmulasztásáért és az akcióban való részvételéért megróvásban részesítem.

Konarniczky Gábornét, Ferró Sándornét, Tobak Tibornét, Sári Antalnét, Jókai Lászlónét, Tóth Kálmánnét, Ármos Istvánnét, Solymos Gyulánét, Hersz Elzát, Szilágyi Jánosnét, Jakucs Ilonát a levélírásban és elküldésben való részvételükért dorgálásban részesítem, figyelembe véve, hogy nevezettek meggondolatlanul jártak el,- abban a tudatban, hogy ezen dorgálásom jövőbeni magatartásukat illetően figyelmeztetésül fog szolgálni.

Budapest, 1953. március 20.

                                                                        Mestyán János 

                                                                        vezérigazgató”