Az USA alapító atyái sok mindent magukkal hoztak az Óvilágból, de az opera nem tartozott ezek közé.


A puritán életszemlélet és az első időszak nélkülözései legfeljebb némi liturgikus zenét tettek lehetővé – és ez a függetlenségi háborúig nem sokat változott. A hébe-hóba zenés színházzal is próbálkozó vándortársulatok mellett egyedül New Orleansban – amelyet Louisiana-val együtt 1803-ban az újonnan alakult állam megvásárolt a franciáktól – volt az opera comique-nak egy ideig stabil bázisa. A francia műfaj dominanciája mellett csak néhány olasz és német mű került színpadra, azok is franciául. Amikor Da Ponte, Mozart egykori librettistája átkelt az óceánon, hogy a Columbia University professzora legyen, megdöbbenve tapasztalta, hogy olasz nyelvű opera az új otthonában gyakorlatilag nem létezik. Az egyetlen színfoltot Manuel García híres családi társulatának vendégjátéka jelentette – ők voltak az első fecskék, akik az olasz operajátékot elvitték az Újvilágba. Da Ponte még arra is rávette az ötvenévesen veteránnak számító Garcíát, hogy Rossini mellett próbálkozzanak meg Mozarttal is, például az ő szövegére készült Don Giovannival – így történt, hogy 1826. május 23-án, az ősz librettista jelenlétében, évtizedekre az első operaház megépítése előtt sor került Mozart mesterművének észak-amerikai bemutatójára. De a Garcíá-társulat kilenc hónap után távozott és velük hosszú időre az operajátszás is.

Lorenzo Da Ponte, a Don Giovanni librettistája

Lorenzo Da Ponte, a Don Giovanni librettistája

 

Az egyre gazdagodó New York több kísérletet is tett saját operára: az eredetileg erődnek készült Castle Clinton 1820 és 1855 között számos nyilvános rendezvény helyszíne volt, itt mutatkozott be Jenny Lind, a „svéd csalogány” közel 6000 ember előtt. 1849-ben megnyílt az Astor Place, amely arról lett nevezetes, hogy 1849 májusában egy Shakespeare-előadásának apropójából a város addigi legvéresebb civil összetűzése lett: tízezrek mentek az utcára, többszáz halottat és súlyos sebesültet hagyva maguk után. 1854-ben pedig megnyílt az Academy of Music a Union Square közelében – de ahhoz, hogy az opera sikeres lehessen, még néhány évtized, és még inkább sok ezer emigráns kellett a viharos gyorsasággal fejlődő New Yorknak.

A MET születése épp ennek a fejlődésnek a gyermeke – a régi és az új csatájából született, egy olyan korban, amikor ugrásszerűen megugrott a bevándorlók száma. Az Academy of Music páholyai a régi világ uraié volt, akik vigyáztak előjogaikra és nem kívánták megosztani a hirtelen milliomossá válókkal – ha nem így lett volna, sem volt ehhez elég páholy. Amikor Alva Vanderbilt, a „vasútkirály” Cornelius Vanderbilt menye hiába próbált páholyhoz jutni, a férje kezébe vette az ügyet – és szövetségesre talált néhány másik gazdag családban, például a Morganokban vagy a Rooseveltekben, akik szintén hasonlóan jártak.

Metropolitan Opera 1905

Metropolitan Opera 1905

 

A Met első épülete a Broadway sarkán volt, a 39. és 40. utca között, csodálatos akusztikájával, három emeletnyi páholysorával, 3625 ülő és 225 állóhelyével azonnal elkápráztatott énekest, karmestert és nézőt egyaránt. A megnyitóra 1883. október 22-én, Gounod Faustjával került sor – hogy azután több, mint nyolcvan évig szinte minden jelentős operaénekes a színpadára léphessen. A Lincoln Center megépülésével a Broadway-épület megüresedett, a búcsúztató gálát követően a házat 1967-ben elbontották – de ekkorra már a Met régóta nem az egyetlen, „csupán” az első számú operaháza az Újvilágnak.

 

MET belülről 1936

a MET-belülről 1936.

 

Zsoldos Dávid